Plzs

Rendesen megtanulni angolul kurva nehéz. Oké, az ember email-ben elkommunikálgat, meg persze a szövegértéssel sincs gond, de ha a helyzet úgy hozza, hogy egy pösze franciával, vagy hadaró olasszal kell Skype-on megbeszélni, ott már nehézkessé válik a dolog. Nem arról van szó, hogy megoldhatatlan problémát okozna angolul kommunikálni, főleg, ha a másik félnek sem az angol az anyanyelve, de azt amit magyarul aránylag értelmesen el lehetne mondani, azt angolul csak jelentősen lebutítva fog menni.

A legnagyobb probléma a gyakorlás hiánya. Az angolul olvasás meg filmnézés sajnos baromira nem elég ha élőszóban szeretnénk kifejezni magunkat, a heti 1-2 Skype megbeszélés külföldi ügyfelekkel meg éppen csak arra elég, hogy rájöjjünk mennyire bénák vagyunk. Egy tanfolyam lendíthet a dolgon, de csak időlegesen, mert utána a tanfolyam végeztével és a gyakorlás elmaradásával sajnos elkerülhetetlen a visszaesés. Az pedig nem igazán megoldható, hogy hetente kétszer társalgási órákra járjon az ember, mostantól forever.

Nehéz ügy.

Már jó ideje esedékes lenne egy új monitor beszerzése, de a kérdéskör több problémát vet fel, mint elsőre gondolná az ember. Legalábbis nekem. Jelenleg egy közel 5 éves EIZO monitoron dolgozom, ami 1280x1024-es felbontással bír, és munkára meglehetősen kevésnek bizonyul minden tekintetben. Az EIZO név ugyan jól hangzik elsőre, de ez nem egy professzionális grafikus monitor, hanem egy egyszerű irodai munkára szánt TN-paneles modell, szörnyű betekintési szögekkel, ráadásul a felbontása sem valami fenomenális. 

Hosszas utánanézés, tesztolvasás és megfontolás után pár hete letettem végre a voksomat egy DELL U2711-es mellett, amit viszont 2 napos használat után vissza is kellett vinnem, ugyanis a 170 ezer forintos vételár ellenére komoly grafikai munkára lényegében alkalmatlannak találtam. Pedig jól indult a dolog: 27 inches 2560x1440-es felbontású kijelző, a jelenleg legmenőbb IPS technológiájú panel, kiváló színek, remek betekintési szögek, pont amire szükségem lett volna. Viszont volt valami, amit számomra megdöbbentő módon egyik profi review sem emelt ki: a brutál erős anti-glare réteg. Itt el is hasalt a monitor, ugyanis képtelenség volt eldönteni, hogy most a full fehér háttérre én tettem valami papír textúrát Photoshopban, vagy pedig a kijelző ennyire ziznyákos homogén felületen.

Mivel állítólag többé-kevésbé az összes IPS monitor ilyen erős anti glare-t használ, két opció maradt: a legolcsóbb TN paneles akármilyen full HD monitor kb. 40 ezerért (így képminőségben nem lépek előre, de legalább felbontásban igen), vagy pedig az egyetlen glossy kivitelű IPS monitor: a 27-es Apple Cinema Display.

A Cinema Display igen csábítóan hangzik elsőre: baromi jó képe van, nincs “piszkos” anti glare feeling (tükröződés viszont van, ami ellen legalább lehet tenni a villany lekapcsolásával, ellenben az anti glare-el), remekül mutat, és még a Macbook Pro-mat is tölti használat közben. Ellenérv csak egy van: 330 ezer bruttó.

Ezt ízlelgetem még egy kicsit.

És én még azt hittem szabadúszóként a legnagyobb problémám a munkák felhajtása lesz. Valójában a legnagyobb problémám a napi elkerülhetetlen alvásmennyiség beütemezése jelenleg. Amúgy meglepő, hogy mennyi idő elmegy olyan dolgokra, ami nem produktív munkavégzés, hanem céges ügyintézés, ajánlatírás, ügyfélkommunikáció és barátaik. Lényegében lehetetlen napi 8 órát valódi munkával tölteni, ezzel szemben a hétvégék beáldozása nagyon is lehetséges, sőt általános jelenségnek számít. 

Hogy sok stresszel és munkával jár-e a szabadúszó designer élete? Határozottan igen. Hogy megéri-e? Erre inkább visszatérek pár hónap múlva…

Ha valaki főleg digitális produktumok előállításából él mint például én, annak egy komolyabb adatvesztés durva lelki (de főleg anyagi) sokkot okozhat. Egy-egy komolyabb projektnél a többheti munkával elkészített forrásfájlok értéke akár meg is haladhatja a hardverét amin tárolódnak, magyarul ha elvesztem a laptopom és vele az összes adatomat, akkor lehet, hogy a gép értéke lesz a legkisebb problémám. Persze annyi eszem eddig is volt, hogy ezt ne kockáztassam meg. Egy egy terrás WD MyBook segítségével gondoskodom a napi adatmentésről, ami hála a nagyszerű Time Machine-nek elég egyszerű feladat: kezdeti beállítások és az első, több óráig tartó backup után a Time Machine észrevétlenül teszi a dolgát, és rendületlenül menti az adatokat.

Pár hete viszont valamiért egyszerre kellett magammal vinnem a laptopot és a backupra használt diszket is, és akkor hasított belém a felismerés, hogy hoppá! Ha most kirabolnak, elütnek vagy elcsúszom egy banánhéjon, akkor simán búcsút inthetek nemcsak a nálam lévő cuccoknak, hanem az azokon lévő összes adatomnak is. Akkoriban több komoly projekten is dolgoztam párhuzamosan, a gép dugig volt még le nem adott PSD-kkel és HTML-ekkel, szóval többheti munkáról volt szó. Persze nem történt semmi útközben, de akkor elhatároztam, hogy keresek valamilyen online backup megoldást, hogy az adataimmat bármikor vissza tudjam nyerni. Akkor is, ha a gépet és a diszket egyszerre elhagynám, ellopnák, elégnének, beléjük csapna a villám, vagy megrágná őket a szomszéd dán dogja.

Rengeteg megoldás létezik online backup témakörben, és elég sok review-t is lehet találni ezekről a szolgáltatásokról. Egy kis kutatás után nekem a Backblaze-re esett a választásom, és tettem vele egy próbát. A szájtjuk szép, modern és átlátható, szemben például a nagy konkurens Mozy oldalával, ez jelentős lökés volt, hogy egyáltalán kipróbáljam a szolgáltatásukat. Havi 5 dollárért korlátlan mennyiségű adatot tárolhatunk náluk, van Mac kliensük, az adatok visszanyerésére pedig több opciót is biztosítanak: letölthetjük őket zip formátumban (ingyenes), vagy kérhetjük, hogy postázzák ki őket DVD-n, vagy usb drive-on (a postaköltséget és az adathordozó árát ki kell fizetni, de gyorsabb, mint többszáz gigát letölteni). 

A Mac kliens szépen teszi a dolgát, észrevétlenül menti az adatokat, viszont arra nem árt odafigyelni, hogy alapból mindent ment. Ha nem szeretnénk, hogy a több terrabájtnyi adatunkat elkezdje hónapokig backupolni, célszerű kivételeket beállítani a Backblaze preferences-ben. Az adatmentés a netkapcsolatunk függvényében lehet lassú, nagyon lassú, illetve idegesítően lassú, jobb nem is törődni vele, pár hét alatt le lehet menteni az életbevágó dolgokat, utána pedig automatikusan menti a változásokat. A próbaverzió lejárta után elő is fizettem a szolgáltatásra, ami havi 1000Ft-nak megfelelő összegért megnyugtató megoldást kínál azokra a valószínűtlen esetekre, amelyekre nem lehet számítani, de pont emiatt szoktak megtörténni az emberrel a legrosszabbkor és a lehető legkárosabb módon.

Én már nyugodtan alszom.

Már több, mint két hónapja dolgozom szabadúszóként, de csak mostanában kezd érlelődni bennem a bizonyosság, hogy hosszú távon is ezen az úton kívánok haladni. Lassan 8 éve dolgozom webdesignerként, láttam pár fős ministúdiót mára már több száz főt foglalkoztató céggé fejlődni a Ustream.tv személyében, aminek a logója valószínűleg a legismertebb munkám (bár közel sem a legjobb). Rövid ideig dolgoztam a hazai nagy ügynökségek egyikének is és volt szerencsém kicsi, de családias cégekhez is eddigi pályafutásom során. Most úgy érzem, hogy a következő lépés a szabadúszó életmód kipróbálása, hogy a sok alkalmazottként eltöltött év után egy kicsivel kötetlenebb (és persze bizonytalanabb) környezetben is kipróbáljam magam.

Persze nincsenek illúzióim, az elmúlt két és fél hónap is bizonyítja, hogy a szabadúszás bizony nehéz. Szembe kell nézni az egyszerre rámzúduló munkacunamival éppúgy, mint a megbízás nélküli hetek üresjárataival. A projektek átfutási ideje sokszor többszöröse még a legpesszimistább becsléseimnek is, és az emiatt elhúzódó kifizetéseket tartalékok nélkül bizony nehéz lenne kibekkelni. Ugyanakkor úgy érzem, hogy az önállóság és a kötetlenség olyan pozitívumok, melyeknek miatt megéri szembenézni a nehézségekkel és tenni egy próbát.  

Terveim mindenesetre vannak bőven. Szeretném a mini-projektjeimet befejezni végre, amire talán most tudok majd elegendő időt szánni. Saját portfólió oldal készítése, rendszeres blogolás, és persze új ügyfelek és új, érdekes melók. Ha minden összejön, akkor pedig napfény, pálmafák, és napernyős koktélok.

To infinity and beyond!

Designerként az élet folyamatos szakmai kihívásokat állít elém. A web még mindig egy nagyon fiatal médium, mely rendkívűl gyorsan fejlődik. Ezt a fejlődést pedig nyomon kell követni, figyelni kell a nemzetközi trendeket és folyamatosan naprakésznek kell lenni. Minden egyes új projekt új kihívásokat hoz, addig nem tapasztalt problémákkal szembesít, és bizony előfordul az is, hogy a pokolba kívánom az egészet egy-egy görcsösen átagyalt éjszaka után. Mert néha egyszerűen nem áll össze, bárhogy is igyekszik az ember. 

De a legnehezebb rész mégis az, amikor az órákig csiszolt, perfektre polírozott layout-ról tudom, hogy jó, de az ügyfél nem tudja. És nem is érdekli. És akkor összeszorított foggal neki kell állni, és megcsinálni úgy, ahogy ő szeretné.

És hogy még a legértelmetlenebb kérések ellenére is vállalható legyen a végeredmény - nos, szerintem ez a legnagyobb kihívás egy designer életében.

Bár általában webre tervezek, alkalmanként arculattervezésre is kapok felkérést az online munkák mellett. Ez a logo például kézi készítésű egyedi ruhák arculataként fog szolgálni, a termék célcsoportja a 25-30 éves extravagáns és trendi nők. A brand neve pedig: Groupie. 

Az elképzelés

A megrendelőnek nem voltak konkrét elképzelései a neven kívűl, a betűtípusra és az emblémára vonatkozóan a fenti képeket küldte át, valami halvány szárnyas-kezes motívumbeli elgondolás kíséretében.

Vázlatok

Ok, ez nem sok, lássuk mit tudunk kihozni belőle. A szárnyakat és kezeket elvetettem, egy szépen megrajzolt női fejet és egy egyedi, a “groupie-ságot” megfogó, kicst 70’s érzetű tipót lépzeltem el. Készítettem pár vázlatot a tipóról és az emblémáról.

Kivitelezés

Mikor már hellyel-közzel elégedett voltam a vázlatokkal, beszkenneltem őket, és megnyitottam az Illustratort. A tipónál végül a Lobster font mellett döntöttem (nagyon szép, ráadásul ingyenes font rengeteg ligatúrával), amelynek a csak G betűjét módósítottam.

Az első változat

A végső finomítások után a kész logót elküldtem az ügyfélnek véleményeztetésre. A reakciók vegyesek voltak: az ötlet, a tipó és az elrendezés tetszett nekik, maga a fej viszont már kevésbé, túl “tiptop”-nak találták, valami hippisebbet szeretnének inkább.

Új elképzelés

Kaptam is egy fotót egy az elképzeléseiknek jobban megfelelő lánnyal. Első lépésként rögtön kinyomtattam, mivel a kapott képhez Photoshop-ra (grayscale mode, posterize) most nem volt szükség, majd pauszpapír segítségével megrajzoltam a körvonalakat.

Második változat

Az rajzot beszkenneltem, majd következett az Illustrator és a Pen tool. Pont az első elnagyolt eredmény elkészültekor érdeklődött az ügyfél, hogy tudok-e küldeni valamit az új változatból, mert nagyon kiváncsiak rá. Félkész munkát nagyon nem szeretek megmutatni, de most szerencsére jól sült el a dolog: tetszett nekik az új irány, jöhet a végleges változat.

A kész logó

Az utolsó fázisban finomítottam a rajzon, leginkább a hajra és az arc ívére fért rá némi igazítás. A kész logót elküldtem az ügyfélnek, és végül mindketten elégedettek voltunk a végeredménnyel.

A logó megtalálható Forrst-on és Dribbble-en is.